Maminbaba külföldön - avagy mi az a RitMOchila?

2017-07-30 13:07:53

                Ritmo, mint ritmus, mochila, mint hordozó. Ebből a két spanyol szóból alkottuk pár hónappal ezelőtt a RitMOchila kifejezést. Ízlelgesd ezt a szót, aztán jól vésd be az eszedbe, mert külföldön élő ismerőseidnek ezen a néven ajánlhatod majd a Maminbabát. Igen, Maminbabáról van szó, pontosan ugyanarról a mozgásformáról, amit már olyan sokan megszerettetek itt Magyarországon. A legutóbbi oktatóképzésen már végeztek olyan trénereink, akik határainkon kívül tartanak, vagy fognak tartani foglalkozásokat.

                 Reményeink szerint tehát külföldön is hamarosan népszerűek leszünk. Ezen dolgozik július óta a RitMOchila - Babycarrying latin fitness első nagykövete, az Ausztriában élő Bartáné Fürjesi Edit kolléganőnk, akivel az osztrák hordozási szokásokról, az idegen nyelven tartott órák nehézségeiről, és gyerekkori álmokról beszélgettünk.

  

Egy kis kulisszatitok az elején. Kamaszkorunkban egy gimnáziumba jártunk Ózdon, és élénken emlékszem azokra a pillanatokra, amikor egy ír táncot tanítottál be nekünk. Az azóta eltelt 15 évben sem szakadtál el a sporttól, a tánctól?

                 Sajnos azt kell mondjam, hogy: de igen, elszakadtam. Részben lustaság, részben a munkám miatt. A középiskola és a fősuli alatt még rendszeresen sportoltam, táncoltam. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Londonba költöztem és onnantól kezdve (bár eleinte még voltak a sportolásra törekvéseim) már nem sok időm, energiám maradt erre. Mivel már a középiskola alatt elkezdtem "vendéglátózni", és mondhatni ez is egy szerelem volt az életemben, külföldön is ezt folytattam. És hát köztudott, hogy a munkaidő ebben a szakmában nem épp emberbarát. Kora délelőttől késő estig dolgoztam. Bár próbáltam volna sportolni - hisz hiányzott nagyon - de mindig feladtam, nem maradt rá energiám. De nem akarok panaszkodni, imádtam ezt a részét is az életemnek, hisz rengeteget tanultam, tapasztaltam.

                A vendéglátás hozott össze a férjemmel is, de már akkor újra itthon voltam. Aztán a munka miatt Ausztriába kerültünk. Eleinte csak rövid ideig terveztük, aztán másképp alakult az életünk... Született két gyönyörű gyerekünk, egy kislány és egy kisfiú. Bár mindig éreztem, hogy hiányzik a sport, mégsem tettem érte. Aztán a fiam születése után maradt rajtam több mint 10 kiló felesleg. Akármit csináltam, nem mozdult a mérleg. Hozzáteszem, cukorbetegként nekem nagyon óvatosan kell a fogyókúrával bánnom. Nem éreztem jól magam a bőrömben.

                Tudtam, egyetlen módja van, hogy lefogyjak: ha újra sportolni kezdek. És akkor jött a hideg zuhany... Kisgyerekkel szinte lehetetlen volt olyan programot találni, ahol mozoghatok. Vagy az órák időpontja nem stimmelt (gyerek nélkül persze), vagy majdnem 100 km-t kellett volna utazni, hogy részt vegyek rajta. Így ez sem jött össze. Kérdezhetnéd, hogy miért nem tornáztam otthon? Egész egyszerű a válasz: én nem az a típusú ember vagyok. Szeretek emberek között lenni, ez motivál igazán. Több, mint egy évig semmit sem csináltam szülés után, bár éreztem végig, hogy nem teljes az életem, hiányzott a tánc.

 Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz Maminbaba oktatónak?

                 Különböző babás-mamás facebook csoportokban vagyok tag, és az egyik csopiban olvastam Enikő egyik nyilatkozatát. Nagyon inspirálónak találtam, aztán beugrott, hogy a Maminbabát már láttam valahol. Szalontai Vanda facebook oldalán, aki szintén ismerősöm és Egerben oktató. Kicsit jobban utánaolvastam a Maminbabának és egyre jobban tetszett! Az egyetlen bibi ott volt, hogy csak magyarországi helyszíneket találtam. Akkor ugrott be, hogy miért ne kezdhetném el itt is, Ausztriában. Szuper dolognak találtam! Gyerekkori álmom válna így valóra, hiszen nagyon szerettem volna mindig is táncot tanítani... Írtam Enikőnek, hogy lehetséges-e, hogy külföldről jelentkezzek oktatónak és a válasz IGEN volt. Így belevágtam és azóta sem bántam meg. Életem talán legjobb döntését hoztam ezzel.

 Július elején tartottad az első órádat Bad Hofgasteinben. Milyen volt? 

                 Erről inkább az anyukákat kellene megkérdezni... Én olyan ideges voltam, hogy azt se tudtam, melyik a jobb és bal lábam. A bemutatkozáskor annyira leblokkoltam, hogy mindent elfelejtettem, amit megtanultam. Aztán elkezdtem az órát és hirtelen tudtam, mit kell csinálni, mondani. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, az anyukák azóta is lelkesen járnak az óráimra. Hogy az osztrák HT-t idézzem: " Nem gondoltam, hogy ez ennyire intenzív lesz. Nagyon jó!"

 A nyelv nagy akadályt jelentett?

                 Azt hittem, az lesz, de nem. Persze még sokat kell tanulnom, de az osztrák anyukák segítenek, ha valamit esetleg nem helyesen mondok. Ezen kívül német tanárhoz is járok, hogy gyorsabban fejlődjek. 

 Milyen a csoport?

                 Egész jó kis csapat kezd kialakulni. Egyelőre több a magyar anyukám, mint az osztrák, de folyamatosan vannak új érdeklődők, és ők már többségükben osztrákok. Tervezzük, hogy ha az idő is végre kegyes lesz hozzánk, akkor elmegyünk egyet túrázni a babókkal együtt, és szeretném, ha ez a későbbiekben rendszeressé válna. Több ötletem is van, de hogy mit tudok belőle majd megvalósítani, az a jövő zenéje még.

 Mi a tapasztalatod, van hagyománya a hordozásnak a környéketeken?

                 Erre nem tudok egyértelmű választ adni. A legtöbb anyukát még mindig babakocsival látom. De egyre több anyukát látok hordozóval, ami szerintem annak tudható be, hogy elvégeztem az oktatóképzést és már tudatosabban figyelek az utcán közlekedő kismamákra. Ami feltűnt, hogy szinte kivétel nélkül csak elől hordozott babákat látok.  És nem csak a kicsiket hordozzák így, hanem a már szaladgálókat is. (Ez tapasztalataink szerint sajnos német nyelvterületen és Angliában is így van - a szerk.) Szerintem a hordozás most kezd idekint is teret hódítani, egyre népszerűbbé válni.

 Mik a további terveid?

                 Októbertől szeretnék egy újabb órát indítani Zell am See-ben, majd tavasztól Sankt Johann im Pongau-ban. Ezen kívül októbertől szeretnék egy fitness edzői képzést is elvégezni. Aztán ha minden jól megy, tovább képzem magam ebben az irányban, szakosodhatok. Szeretném majd idővel abbahagyni a vendéglátást, mert nem épp családbarát az időbeosztás. Eddig nem tudtam, hogy milyen irányba mozduljak, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel. Most úgy érzem, végre rátaláltam a helyes útra.

 

Editnek további jó munkát, az Ausztriában élő anyukáknak és babáiknak pedig élménydús, szórakoztató foglalkozásokat kívánunk!

Edit bemutatkozását itt olvashatod, elérhetőségeit itt találod.

 

szerkesztő: Fodorné Érsek Kitti, Maminbaba Debrecen

vissza a blogokhoz