Komfortzónán innen és túl...avagy élmények a saját korlátainkon átlépve!

2018-05-14 10:05:11

Kisbabánk születése merőben új napirendet hoz az életünkbe, amibe könnyen belesüppedhetünk. A nagy kérdés az, vajon a gyermekünk első három éve valóban a mindennapos gondokról és rituálékról kell, hogy szóljon? Vagy legyen ez egy hatalmas lehetőség, hogy kipróbáljunk valami újat, megismerjünk egy csomó nagyszerű embert?

Olvasd el a cikkünket és lépj ki te is a komfortzónádból. Megmutatjuk, miért is éri ez meg neked. 

Komforzóna. A legalattomosabb helyek egyike. Ugyanis, a nevével ellentétben, nem igazán komfortos. Sőt. Sokszor rossz. Unod, amiben most vagy, mégse tudsz kilépni belőle. Megszoktad, hogy nem kell tenni semmit sem. Legfeljebb panaszkodsz, milyen nehéz, milyen rossz, stb.

Emlékszel, milyen volt először, kisgyerekként egyedül bevásárolni a sarki fűszeresnél? Venni bármilyen apróságot, és fizetni – egyedül? Kiállni a tábla elé, és felelni, mondjuk először? Vagy ha ezek túl korai emlékek, milyen volt az Első Szerelem? Mármint, milyen volt, mikor először megszólított – vagy esetleg te szólítottad meg őt? Milyen volt az első csók? Mikor először mutattad be a nagy Ő-t a szüleidnek? Mikor megláttad először a két csíkot a teszten, mikor elmondtad mindenkinek, hogy kisbabád lesz? És milyen volt, mikor valakit vagy valamit úgy nagyon elveszítettél? A legelső nagy veszteség? A legelső kudarc, mikor annyira akartad, de mégse jött össze? Mikor meg kellett tenned valamit, amit nagyon nem akartál, de tudtad, meg kell tenned? Mikor úgy érezted, kihúzták alólad a talajt?

Nehéz kilépni a komfortzónánkból. Nagyon nehéz elindulni. Egyedül, a kis utóddal a kezünkben, egy közösségbe, ahol –azt hiszed – esetleg kinéznek, vagy nem leszel odaillő. Egy újfajta mozgásformát kipróbálni (de hisz sose táncoltam-hordoztam-nemtudokkendőtkötni-bénavagyoktáncban-sírósgyerekemvan-stb.) De elindulsz. Összeszeded minden erődet, ami valljuk be, kisbabás anyukaként nagyon nagy szó! Hisz minden erőd a kicsinek adtad már és adod folyamatosan! És bejelentkezel. Írsz. Hívsz. Ez már egy nagyon nagy lépés, de a szándék és a tett között óceánok és kontinensek is vannak. Lebetegedtek, orvoshoz kell menni, váratlan vendég jön stb. Még nem muszáj elmenni, még nem elég nagy, még nem vagy rá készen, és máris visszamentél a komfortzónádba. Alattomosan, iszonyú erővel húz vissza. Tudom, ismerem. Két gyermek édesanyjaként, sajnos engem is sokszor visszahúz… épp ezért:

Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik eljönnek hozzánk az ország bármelyik Maminbaba órájára. Hisz sokszor nem pontosan tudják, ez milyen mozgásforma, mert amit az ember olvas-hall róla, az teljesen más, mint mikor részt is vesz az adott eseményen. Eljönnek, a kezünkbe adják az apró csemetéiket, és hagyják, hogy mi, oktatók, felkössük szakszerűen a babákat a hátukra, vagy a mellkasukra. Olyan eszközben, amit ők talán akkor látnak először. A mi szakértelmünkre bízzák, hogy a pici babák vagy épp nagyobbacska csemeték melyik hordozóeszközben fogják magukat a legjobban érezni, melyik a legjobb a számukra ebben az életkorban, és melyik a legjobb mindemellett anyának is, hisz a baba súlya anya vállán van az órán, és nem mindegy, milyen kényelmes számukra az adott hordozóeszköz. Ránk bízzák arra a pár percre a mindenüket, a szívük egy darabját, és igen, sokszor izgulnak. Nagyon! És akkor táncolunk.  Ó, jaj, én most elrontottam, de béna vagyok, neki milyen jól megy, és hasonló gondolatok UTÁN, az óra végén MOSOLYOGNAK! Tiszta szívből, jól elfáradva, egy kialudt kisbabával a hátukon/hasukon. És egy jót csevegnek az órán részt vevő anyukákkal, úgy, mintha mindig is ismerték volna egymást. Kiderül, kinek van kivel közös ismerőse, ki hol, hogyan szült, mik a közös mindennapos nehézségek vagy épp nagyon jó élmények, és még sorolhatnánk. És már nem izgul, és már nem bánja, hogy kilépett a komfortzónából. Bérletet vesz, következő órán is jön, és mosolyog, anya is, baba is. És ilyenkor látjuk, tudjuk, érezzük, hogy ezért. Őértük. Miértünk, anyukákért, és a kis babákért, hétről hétre érdemes készülni, új koreográfiákat tanulni, játékokat szervezni, és kilépni… a saját komfortzónánkból,mert bizony nekünk, oktatóknak is van. De minden helyszínen ott vannak azok, akikért megéri hétről hétre kilépni belőle. 


Kovács Anikó, Maminbaba - Hordozós latin fitness oktató 

vissza a blogokhoz