Részlet következik egy kisbabás anyuka naplójából. Aki MAJDNEM eljutott Maminbaba órára. Aztán a kisbabája felnőtt, és már óvodába/iskolába jár. Ő pedig azóta sem érti, miért halogatta annyit az indulást…
Kéne menni. Ki kéne mozdulni, kicsit mozogni. De inkább most kihagyom. Éjjel is alig aludtunk valamit. Meg amúgy is túl meleg lesz. Esni fog. Hideg van, nehogy megfázzon. Oltást kapott, szegénykémnek biztos sok lenne, ha holnap vinném valahova. Most amúgy is vasalni kell, porszívózni, takarítani, bevásárolni, főzni. Annyi dolgom van itthon, ha most elmegyek órára, nem érem magam utol sose. Igaz, hogy takarítani mindig kell. Meg mosni is. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ennyit fogok mosni. Azt álmodtam a múltkor, hogy üres a szennyes kosár és minden ki van vasalva ÉS elrakva. Aztán sajnos felébredtem.
Majd jövő héten megyek. Majd a következő hónapban. Tavasszal, ha nem lesz ilyen hideg és nem csúsznak az utak. Majd nyáron, ha jó idők lesznek. Ősszel jobb lesz, már nem lesznek ilyen melegek. Majd télen, ha nem fog ennyit esni. Majd ha már nem lesz ilyen pici. Ha már kijött az a fránya fogacska. Meg a másik is. Majd elhívom a barátnőmet, hogy ne egyedül kelljen mennem. A bemutató órán úgyis eldöntöttük, hogy fogunk járni rendszeresen. De ő sose ér rá, mindig kifogásokat keres! Egyedül nincs kedvem menni. Nem is tudok táncolni. Ő legalább a barátnőm, nem érezném magam olyan esetlenül, ha vele mennék. A többiek tuti ügyesebbek. Meg már ismerik egymást. Biztos több segítségük van. Van bejárónőjük, besegít a nagyi. A férjük többet van velük. Nem olyan nyűgös a babájuk. Az enyém annyit sír. Szerintem az enyém sír a legtöbbet a világon. Majd kicsit gyakorolok otthon, aztán megyek. Majd kicsit lefogyok, aztán megyek. Majd elmegyek fodrászhoz, aztán. Majd, ha kicsit jobban érzem magam, ha lesz több lelkierőm.
….
De kár, hogy már túl nagy, nehéz, nem bírom őt el a hátamon. Már nem alszik délelőttönként. Nem szereti, ha a hátamra kötöm. Egész nap szaladgál, nincs meg egy helyben. Milyen jó bulik lehettek, láttam a képeket, videókat. Na, majd a következő babámmal biztosan eljutok az órákra. Persze ha lesz majd kocsim. És el tudom vinni a nagyot addig a bölcsibe. A nagyihoz. Oviba. Iskolába. Majd ha már kicsit összeszedtem magam a szülés után. Majd ha…
Ha te is így érzed magad néha, ne aggódj! Ez teljesen természetes. Ilyenkor kapcsolj „autopilot” üzemmódba: ne gondolkozz, csak pakold össze a tornaszerkód, a baba csomagot és INDULJ EL! Az élet MOST zajlik, nem majd akkor, ha! Az első pár hónap villámgyorsan eltelik, észre sem veszed, és a kis magzatodból ripsz-ropsz futkározós nagylány/nagylegény lesz, akinek esze ágában sincs rajtad aludni. Meg úgy egyáltalán aludni se (hisz ő SOHA NEM ÁLMOS). A háztartást vezetni kell életünk végéig, de kisbabás anyukaként NEKÜNK szóló programokon csak rövid ideig vehetünk részt.
Természetesen szíved joga halogatni. Csak felmerül a nagy kérdés. Mire szeretnél emlékezni majd 5-10 év múlva, ha visszagondolsz a kisbabás éveidre?
- háztartást vezettem, babáztam, néha aludtam is, de évekig csak otthon kuksoltam. Sokszor kétségbeestem, unatkoztam, és nagyon kimerültem.
- háztartást vezet(get)tem, babáztam, buliztam a babámmal, büntetlenül, munkaidőben (YESS!), ismerkedtem, sokat-sokat nevettem, lefogytam!!! Hogy milyen jó bulik voltak azok! Köszönöm, Maminbaba!
Na ugye! 😉
PS: ennek a cikknek a megírását több hónapig halogattam…
Kovács Anikó, Maminbaba – Hordozós latin fitness oktató