Mi a fontosabb: a Föld vagy a gyermekünk jövője? Érdekes kérdés, de egyben költői is, mindaddig, amíg gyermekünk otthona a Föld…
Sokan gyermekük születésével válnak érdeklődőbbé, nyitottabbá a fenntartható életmód iránt. Az én esetemben ez nem így történt, a fenntarthatóság a munkámban és a hétköznapjaimban is fontos alap volt mindig is. Anyaként azonban újabb kihívások elé állít ezen elköteleződésem, nap mint nap. Hogy miért? Mert az én kis mikrovilágomban már nem a Föld az első…. Egy gyermek születésével úgy veszi át egy anya prioritáslistáján az első helyet, ahogyan egy profi futó körözi le egy perc alatt az amatőröket…
Közben pedig az eszemmel tudom, hogy a gyermekeim alapvető érdeke, hogy fenntarthatóan éljek, éljünk. Hiszen most még fontosabbá vált, hogy örökségül milyen otthont hagyunk rájuk. Mégis, olykor nehéz a hétköznapi döntéseket meghozni a jelenben, amikor mindent, és tényleg mindent szeretnénk a gyermekünknek megadni, szó szerint a csillagokat is lehoznánk, ugyanakkor a jövőjükre gondolva mégsem az a jó megoldás, ha ezt valóban meg is tesszük. Hogyan lehet egyensúlyozni ezek között? Még tanulom. De abban biztos vagyok, hogy a tárgyak tömkelege, legyen szó címkés vadonatúj ruha-hegyekről, a milliomodik játékról vagy a téli eperről, – nem a legjobb a gyermekeimnek. Lehet, hogy a jelenben úgy érezzük, hogy ha a gyermekünk fontos, akkor mindezt meg kell szereznünk, de azzal biztosan az ő jövőjüket károsítjuk, ha a vásárlási lázunkat az ő érdekükre hivatkozva kiéljük. Most itt arról nem is ejtek szót, hogy a sok tárgy és gyermekünk minden kívánságának teljesítése milyen hatással van a kicsik személyiségfejlődésére, megtették ezt már előttem sokkal okosabbak is (Vekerdy Tamás, Maria Montessori, csak hogy két példát említsek).
Csupán a fenntarthatóság – vagy ha úgy tetszik, a Föld – szemszögéből nézve is érdemes végiggondolni mindennapi döntéseinket. Vegyük például az étkezést. „A gyermeknek márpedig hús kell” (már ha megeszi). De vajon mivel teszünk jobbat a mi kis drágaságunknak, ha megvesszük a szupermarketben a csomagolt húst, vagy nagyobb arányban etetem növényi alapanyagokkal? Honnan kerül a hús az üzletbe, mikor vágták le az állatot, mivel etették? Ezeket a bolti hús kapcsán kevéssé tudhatjuk, pedig a hús minőségét és ezzel alapvető hatását egészségünkre ezek igencsak befolyásolják. Vagy elengedjük a hússal kapcsolatos – számunkra berögzült mennyiségi és gyakorisági – elvárást, és ritkábban, kevesebbet teszünk gyermekünk elé, de az minőségi, háztáji? Ez is egy kihívással teli döntési helyzet.
Ugyanez a dilemma más ételekkel – megveszem az üvegházi paradicsomot, vagy az import epret, az egészséggel és gyermekünk kívánságával érvelve? De vajon tudjuk, ezzel mit teszünk a tányérjára? A nem szezonális zöldség és gyümölcs jellemzően kevesebb vagy mesterséges napfényt kaphatott, ami kevesebb vitamint és ásványi anyagot jelent, valamint többféle vegyszert tartalmazhat, hogy kibírja az utaztatást… Esetleg maradunk a szezonális étkezésnél, ami a Földnek biztosan jó, de talán nemcsak neki? Már az étkezéssel kapcsolatos kihívásokat is napestig sorolhatnánk, pedig ez csak egy kis szelete az egésznek.
Mindennap szállítjuk a gyermekeinket iskolába, óvodába, napsütéses száraz időben is, hogy reggel ne kelljen korán ébreszteni, vagy korábban felkeltem és biciklis vagy tömegközlekedésre nevelem? Elutazunk repülővel valami klassz helyre (már ha a családi kassza engedi…), hiszen ki ne szeretne minél több élményt szerezni és adni a gyermekének? Vagy esetleg anyagi lehetőségektől függetlenül sátorozunk egyet hazánk egy nem túl messzi szegletében? Rendeljem meg neki a vadiúj, thermo télikabátot, vagy vegyek egy használtat egy közeli anyukától?
Ilyen és ehhez hasonló dilemmák nap mint nap, és persze, az anyagi vonzatáról most nem beszélünk, és egy kicsit fekete-fehéren festettem le a képet, pedig nem egyértelműen az. Hiszen attól, hogy egyszer-egyszer megveszem a szupermarketben télen a vágyott import zöldséget vagy gyümölcsöt, vagy olykor meglepjük valamivel gyermekünket, amire nem igazán volt szüksége, vagy elutazunk néha, még nem feltétlenül válunk „óriási pazarlóvá”. De a lényeg, hogy mérlegelünk, minden percben. És ez így is van jól, hiszen nem könnyű döntések ezek. De talán pár alapkő lefektetésével kikövezhetjük a megfelelő utat: ne halmozzuk el tárgyakkal, és luxuscikkekel a gyermeket, mert azzal biztosan őt károsítjuk. Ezek helyett becsüljük meg a jelent, és az együtt töltött minőségi időbe fektessünk, az a gyermek jövőjébe is befektetés. Szóval, egy újabb cuki ruci vagy játék helyett sok közös perc és Maminbaba, hiszen a gyermeknek is az a legjobb.
Ha pedig érdekel, hogy Te milyen „lábon” élsz, ma már számos gyors ökolábnyom-kalkulátor elérhető (pl.az Ökokalk), amely segít megbecsülni életünk „fenntarthatóságát”.
Antal Alexa, Maminbaba oktató
Legutóbbi hozzászólások