Mi köze a Maminbabának a beszoktatáshoz?
Látszólag semmi.
Ha egy gyerkőcöd van, aki baba korú, vagy ikerbabáid, akkor nagyjából annyit veszel észre, hogy Maminbaba óráról búcsúznak azok, akik most kezdik a bölcsit/ovit, illetve, hogy jó időre megint eltűnnek a bölcsis/ovis gyerkőcök a játszótérről és a Maminbaba óráról is.
Ugye ez egy olyan baba-mama program, ahol az anyuka mozoghat, közösségben lehet, kikapcsolódhat, teheti mindezt úgy, hogy vele lehet közben a babája is, és kap babahordozási segítséget.
Akkor hogy jön ide az intézménybe szoktatás?
Hát igen. És itt jönnek a képbe a többgyermekes családok.
Egy kistestvér érkezése mindig újradefiniálja a családot, minden esetben egy kihívás. Testvérféltékenység, multitasking, figyelemmegosztás, csak pár dolog, amibe bele kell rázódni többgyerekes szülőként. Biztosan sok anyában felmerül ilyenkor, hogy bárcsak tudna osztódni. Ő maga, nem pedig a figyelme. Hogy újra teljes egészében egy gyermekre tudjon koncentrálni. De egyszerre többre is.
Kis korkülönbségnél nagy változást jelenthet a mindennapokban, amikor a nagytesó bölcsibe/oviba kezd járni. A nagy bekerül a közösségbe, a saját kortársai közé, ez neki is egy új, izgalmas helyzet. De ne feledkezzünk meg a család többi tagjáról sem! A babának is új lesz, hogy a nagytesó nincs otthon, nem duruzsol, nem szaladgál körülötte egész nap. A szülőknek is alkalmazkodnia kell az új napi rutinhoz, szokásokhoz, túl kell tenniük magukat a beszoktatás lelki oldalán is, mert valljuk be, ez benne az igazán kemény.
Na de nézzük most egy picit konkrétabban anyát! Egyik oldalról lelkileg egyáltalán nem könnyű folyamat a beszoktatás, még ha legtöbbször a gyerekek elég ügyesen veszik is az akadályokat. A másik oldalról viszont iszonyatosan felszabadító is tud lenni. A figyelmet ezek után napközben teljes mértékben a kisebbre lehet irányítani. Vagy akár olyan dolgokra is, amikre több gyerekkel korábban nem volt mód/idő/lehetőség.
És itt jön a képbe a Maminbaba.
Ha csak a kisebb gyerkőc marad otthon, végre anya újra szakíthat magára egy kis időt, és teheti mindezt úgy, hogy a babája vele lehet.
Ez a kép a legelső Maminbaba órámon készült, a nagylányom 10. ovis napján. A beszoktatás végére már ott is aludt, de azért délelőttönként még rendszeresen néztem a telefonom, hogy van-e valami infó róla. Általában nem volt, néhány reggeli sírástól (igen, ő is, én is) eltekintve viszonylag simán ment a dolog. Úgy mentem el Maminbabára, hogy majd számonként csekkolom a telefonomat, hogy hívtak-e, írtak-e. A történethez hozzátartozik, hogy a nagylányommal kimaradt ez a mozgásforma, hiszen a covid elején született. Ameddig pedig mindketten otthon voltak, nem jártam még órára (utólag ezt már bánom, ti menjetek!), de ekkor már egy ideje készültem rá, hogy amint indul az ovi, én indulok Maminbabázni. Lényeg a lényeg, lehet tippelni, hogy csekkoltam-e a telefonom… Óra első felében úgy emlékszem, egyszer ránéztem, de utána annyira beleéltem magam, annyira felszabadító volt újra mozogni, felnőttek között lenni, felnőtt zenét hallgatni, táncolni, hogy óra végén jutott csak eszembe, hogy te jó ég, milyen anya az ilyen, eszébe se jut, hogy mi van a gyerekkel. Nem, valóban nem jutott, és nagyon jól esett! Akkor már 8 hónapja kétgyermekes anyuka voltam, ennek minden szépségével, de minden nehézségével együtt is, és kicsit elfogytam benne. A Maminbaba annyira feltöltött ott akkor, hogy emiatt jelentkeztem oktatónak is, mert szeretném nektek átadni ezt az érzést!
Szóval mi a tanulság?
Hát először is az, hogy ne várjatok bölcsi/ovikezdésig, nyugodtan gyertek előbb is Maminbabára, a totyogók remekül elszórakoztatják magukat és egymást, amíg ti mozogtok. De ha már megvártátok, és éppen most vagytok a beszoktatás közepén, akkor egyrészt kitartás, menni fog, ügyesek vagytok! Másrészt pedig gyertek, megérdemeltek egy kis közös időt a kisebb gyerkőccel, és persze magatokkal!
Várunk benneteket szeretettel!
Lám Bogi, Maminbaba oktató
Legutóbbi hozzászólások