Október 15. a Pre- és Perinatális Veszteségek Emléknapja, másnéven a Babagyász Napja. Ezen a napon emlékezünk meg azokról az embriókról, magzatokról és babákról, akik nem lehetnek velünk.
Kedves Édesanya, aki gyermekedre emlékezel ezen a napon! Akár a várandósság korai szakaszában, akár a későbbi hetekben vagy a szülés körül veszítetted el a babádat, tudd, hogy nem vagy egyedül! Ebben a veszteségben nincs „legalább”, nem kell szégyellned a történteket és tudd, nem a Te hibádból történt! Lehet, hogy első alkalommal, lehet hogy már több éve emlékezel megnemszületett vagy elveszített babádra. Talán idén nehezebb, talán könnyebb érzések kerítenek hatalmukba. Engedd meg őket magadnak, merj szomorú lennni, egyedül maradni vagy segítséget kérni, ha arra van szükséged. Azt mondják, „a gyász nem múlik el, csak körbenövi az élet”. Kívánom, hogy idővel tapasztald meg ezt az érzést! Az elveszített babádat soha nem fogod elfelejteni és senki nem pótolhatja, mégis, idővel és a megfelelő gyászmunkával, támogató szeretteid segítségével lehet könnyebb a szíved.
Elveszíteni egy gyermeket nem pusztán egy várandósság elvesztését jelenti, az érintett szülők a babával elképzelt jövőt, álmokat, vágyakat is elveszítik és a gyógyulás során újra kell tervezzék az életüket, a vágyott gyermek hiányával. A gyász sok olyan, testi-lelki tünettel jár együtt, amelyeket nem is gondolnánk. Ilyen lehet például a memóriazavar, kimerültség, emlékképek újraélése, hirtelen váltakozó érzelmek sokasága, ingerültség vagy látszólag ok nélküli düh. A családtagok és barátok, ismerősök nem minden esetben tudnak egy korán elveszített babáról, ilyenkor a szülők egyedül maradhatnak a fájdalmukkal ám sajnos gyakran akkor is egyedül érezhetik magukat egy közösségben, ha nem megfelelő támogatást kapnak. A környezet lehet, hogy eleinte támogató, kérdez a szülők hogyléte felől, ám az idő múlásával kikophatnak az együttérző kérdések és látogatások és a gyászolók úgy érezhetik, mindenki más halad, míg ők egyhelyben állnak a fájdalmukkal.
Kedves Édesanya, akinek a környezetében történt hasonló veszteség! Ne félj megkérdezni, tudsz-e segíteni egy bevásárlással, egy tál étellel vagy egy kávé melletti hallgatással. Figyelj magadra is, rendben van, ha úgy érzed, nem tudod viselni más fájdalmát, nem kell magadat háttérbe szorítva hallgatni a gyászoló érzéseit, bizonyosan tudsz másként is segíteni! Ha számodra is vállalható, kérdezd meg a baba nemét, nevét. Sok édesanyának jólesik, ha elmondhatja, ezzel is jelezve, létezett és számára létezik is az elveszített gyermeke. Ne próbálj jótanácsokat, „okosakat” mondani, úgysincs varászszer erre a fájdalomra. Légy jelen érzékenyen, türelemmel, tudasd, hogy rád számíthatnak a szülők.
Kérlek Titeket, legyünk empátiával, odaadással egymás felé; sosem tudhatjuk, a mellettünk táncoló várandós vagy kisbabás anya nem élt-e át hasonló fájdalmat. Érezhesse otthon magát egy közösségben, akár térhessen vissza az órákra egy veszteség után úgy, hogy biztonságban érzi magát a többi anya között. Ehhez nincs szükség nagy szavakra, sokszor elég egy kézfogás vagy ölelés.
Október 15-én tisztelettel gondoljunk minden megnemszületett vagy túl korán távozott babára és szüleikre is!
Horváthné Rényei Szabina, tanácsadó szakpszichológus, dúla, maminbabás édesanya
Legutóbbi hozzászólások