Minden anyuka – főleg első babánál-, imádja ölelgetni, puszilgatni a gyermekét. Még szerencse, hogy Maminbaba órán is magunkra kötjük őket, így folyamatos a testkontaktus, amivel támogatjuk a kötődést.

Sokan úgy érkeznek első órájukra, hogy még nem hordozták kisbabájukat háton, és valamiért félnek ezt a lépést egyedül megtenni.

Nézzük, miket mérlegeljünk  elöl vs. hátul hordozás esetén, különös tekintettel az aktív mozgásra.

A baba/ gyermek szempontjából

A babák számára szinte mindegy, hogy a hordozás során elöl, vagy hátul vannak. A testkontaktus, az anya illata, de még a lélegzés üteme és a szívverés is érzékelhető háton is, így számukra a hordozás élménye lényegében ugyanaz.

Nagyjából 3-4 hónaposan a baba aktívan nézelődni kezd, már „kiforog” a kötésből, ficereg, esetleg eltolja magát a hordozó személytől. Ilyenkor sokan azt gondolják, a hordozás nem nekik való, de megoldást jelent a csípőre vagy hátratétel, ami a babának megadja a kíváncsiskodás szabadságát, az anyai ölelés biztonságából. Körülbelül ez az időszak (3-4 hónapos kor) tekinthető tehát az elöl hordozás határának. Az anya testének a baba növekvő súlya miatt már nem mindegy, hol hordoz, hiszen hosszú távon számos kellemetlen hatással nézhet szembe.

Az anya szempontjából

Maminbaba órán tehát az anyák egészsége érdekében hátra kötjük a babákat, amitől kivételes esetekben eltérhetünk. Érdemes átgondolni, hogy aktív mozgás esetén miért ezt az álláspontot képviseljük.

Pattantyús-Ábrahám Ágnes gyógytornász elmondása szerint nagyobb súlyú baba esetében jobban terhelődik a medencefenék izomzata, mintha ugyanezt a súlyú babát hátra tesszük. Elölhordozásnál a súlypont előbbre kerül (mint várandósság alatt), ezért derékból kompenzál a test, ezáltal viszont az ágyéki gerincszakasz izmai fokozott tónusba kerülnek, feszessé válnak, mely derékfájdalomhoz vezethet. Nőknél egy esetleges hólyagsüllyedés vagy méhsüllyedés is kockázat lehet nagy súly elöl cipelése esetén, mely hosszú távú komplikációkkal jár.

A szülés utáni regeneráció alatt ki kell hangsúlyozni, hogy ha a deréktáj feszes, – mert például befeszül a nagy súlyú baba elöl hordozásától – akkor az esetleges szétnyílt hasizom is nehezebben regenerálódik. Maminbaba órán a különböző koreográfiákba rejtett hasizomra ható elemekkel tudjuk segíteni a szétnyílt hasizom regenerálódását, míg a csípő mozgások, tekerések lazíthatják a befeszült ágyéki gerincszakaszt.

Sportolás, túrázás esetén arra is gondolnunk kell, hogy stabilan és biztonságosan mozogjunk babánkkal. Hátul hordozásnál jobb a súlyeloszlás, közelebb van a gerinchez a baba, így az egyensúly megtartása is biztosabb. Ráadásul, ha magasra kötjük őt, jobban kilát, és jobban élvezi a „közös” sportolást és a hordozást magát, hiszen nézelődik, felfedez.

Legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy az anyukák lelkileg nem állnak még készen hátra kötni a gyermeket, vagy egyszerűen bizonytalanok, hogyan tegyék. Amikor végre megtörik a jég és eljön a nagy nap, megkönnyebbülve mosolyognak, hogy „így tényleg mennyivel kényelmesebb”!

Ahogy látod, ennek anatómiai okai vannak!

A fenti szempontokat otthoni hordozás esetén is érdemes szem előtt tartani és figyelni a test jelzéseit. Ilyenkor a saját döntésetek, amíg Maminbaba órán kicsit az oktató felelőssége a Ti egészségetek is, ezért nyugodtan bízzátok rá magatokat. Javasoljuk, hogy aktív mozgás esetén (például hordozós sportok, Maminbaba, túrázás, stb.) bátran kössétek hátra a gyermeket már pár hónaposan is! Higgyétek el, érezhetően jobb lesz. Ha bizonytalan vagy, kérd az oktató vagy hordozási tanácsadó segítségét és élvezd az aktív babás éveket!

 

Kaufmann Zsuzsi, Maminbaba oktató